Hogyan működik?

Az 1974-ben feltalált “Magnetoforetikus kijelző tábla” indította útjára a világ egyik legismertebb gyerekjátékát, a Magna Doodle-t. A következőkben – nagyon erősen támaszkodva erre a kiváló cikkre – bemutatom a termék részeit és működési elvét. A szerkezet három fontos részből tevődik össze, ezek alkotják a termék szívét:

  • magnetoforetikus kijelző;
  • mágneses toll;
  • mágneses “radír”.

Az egészet műanyag ház fogja össze, a gyerekek kedvéért a tollat zsinór rögzíti, illetve extraként még két kis kerek mágneses “bélyegző” is jár az alapkészlethez.

A magnetoforetikus kijelző:

A szakkifejezés két tagból áll. A kifejezés első része a görög eredetű magneto szóból ered, ami mágnest jelent. A második rész eredete a szintén görög forosz, mely hordozót jelent. A magnetoforézis a fentiek alapján a következőt jelenti: mágneses vagy mágnesezhető anyagok részecskéinek mágneses mező által indukált mozgása folyadékban.[1]

A kijelző három részből áll:

  • elől: átlátszó vagy félig átlátszó műanyag lap;
  • középen: méhsejtszerű rácsozat;
  • hátul: egy újabb átlátszó vagy félig átlátszó műanyag lap.

A méhsejtszerű rácsozat falai fél milliméternél is vékonyabbak. Minden egyes méhsejt sűrű szuszpenzióval (folyadékban eloszlatott szilárd részecskékkel) vagy diszperziós közeggel (olyan folyékony közeggel, melyben a részecskék szétszóródhatnak) van megtöltve. A rácsozat biztosítja, hogy a folyadék eloszlása mindig egyenletes legyen a kijelzőn.

A méhsejtekbe töltött anyag tehát két (esetleg három) összetevőt tartalmaz:

  • folyadékot;
  • mágneses vagy mágnesezhető részecskéket;
  • bizonyos modelleknél fehér festéket.

A folyadék éppen olyan sűrű, hogy mágneses erő hatására a részecskék képesek legyen mozgásra, ugyanakkor a mágneses erő megszűnésével a gravitáció hatására ne vándoroljanak (süllyedjenek) vissza eredeti helyükre. Ez biztosítja azt, hogy amit a táblára írunk vagy rajzolunk mindig látható legyen.

A folyadék a következő anyagokból tevődik össze:

  • víz;
  • glikol vagy olaj alapú szerves oldószer;
  • részecske sűrítő anyagok:
    • viaszok (olefin polimer, olefin kopolimer);
    • viasz zsírsav származékok (zsírsavamid, dextrin-zsírsavészter, fémszappan).
A részecskék a láthatóság fokozása érdekében sötétek, és hogy a gravitáció kismértékben befolyásolja a mozgásukat, illetve, hogy könnyedén felhalmozódjanak, nagyon finomak – mindössze 10 mikron méterűek.

A részecskék a következőkből tevődnek össze:

  • mágneses oxidok (fekete magnetit, gamma-hematit, króm-oxid);
  • ferrimágneses ötvözetek (vas, kobalt, nikkel).

Fehér festéket a fennálló kontraszt növelése érdekében kevernek a meglévő folyadékhoz.

Mágneses toll:

Egyszerűen csak egy műanyag toll, aminek egy mágnes helyezkedik el a hegyén. Ez a mágnes biztosítja a részecskék mozgatásához szükséges mágneses mezőt.

Mágneses “radír”:

A kijelző alatt elhelyezett, alatta elfutni képes műanyag tokban elhelyezkedő lapmágnes. A “radír” által létrejövő mágneses erő “rántja vissza” a folyadék aljára a részecskéket, létrehozva ezzel egy tiszta felszínt. Értelemszerűen mindkét irányba működik a “radírozás”.

Érdekes továbbá megfigyelni, hogy “radírozás” irányától függően rendeződnek egyik vagy másik oldalra a részecskék:

Reklámok

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s